Ismét nagy érdeklődés mellett zajlott a Veszprém Megyei Vadászkamara hagyományos megyei vadászati fóruma, amelynek ezúttal a várpalotai Thury-vár biztosított patinás otthont. Nem csak a helyszín miatt volt emelkedett a hangulat, hanem a magas színvonalú előadások miatt is. Reméljük, lesz folytatás!
Fotó: Gyurom János. További fotókért kattintson a képre!
Pap Gyula, a Veszprém Megyei Vadászkamara elnöke köszöntőjében ugyancsak sikeresnek nevezte a rendezvénysorozatot. Tehette, hisz tömegeket megmozgató eseményekről van szó. Persze a szervezés is dicséretes, hisz a fórumot „házhoz vitték”, bejárták vele a megye mind a négy „sarkát”, ráadásul érdeklődésre számot tartó előadásokkal várták a vadásztársakat.
A várpalotai helyszínt Horváthné dr. Csomó Orsolya igazgató mutatta be a jelenlévőknek. Az épület XIV. században készült palotának, két évszázaddal később lett belőle vár. A török időkben fontos bástya volt, a nevét is a kapitányáról kapta. A mintegy 800 millió forintból megújított Thury-vár a város egyik legfontosabb kulturális értéke. A város történelme több ponton is találkozik a vadászattal.
Tengerdi Győző, a HM Verga Zrt vezérigazgatója a tőle megszokott szenvedélyességgel beszélt. Nagyra értékelte a Veszprém megyei Vadászkamara tevékenységét. Úgy vélte, ez a rendezvénysorozat országosan is példaértékű. A részvénytársaság vadgazdálkodást a zirci-, illetve a királyszállási erdészet területén folytat. A mintegy 48 ezer hektár üzemi területükből a vadászterületük összesen 17480 hektár.
Területükön mind az öt magyarországi nagyvadfaj előfordul. Az adott élőhelyi viszonyoknak megfelelő kiváló minőségű gímszarvas állomány található a területen. A golyóérett gím bikák trófeasúlya átlagosan 6-10 kilogramm között oszlik meg. A most zárult idényben a kilövések száma megugrott, 108 bikát ejtettek, a legnagyobb trófea 9,88 kilogramm volt. Az állomány hasznosítása megfelelő, feladatuk a gímállomány génmegőrzése, amelynek a társaság szakszemélyzete jó szakmai munkával eleget tesz.
A dámszarvas az elmúlt években folyamatosan betelepült vadfaj, szórványosan fordul elő. A területen a vad jelenléte nem kívánatos, ezért nem is foglalkoznak vele.
A területükön tipikus középhegységi őzállomány található. A bakok trófeasúlya átlagban 200-300 gramm között oszlik meg. A vadászterület azonban rendelkezik egy olyan populációval, ahol a vadászatra jogosult erős bakokkal tud gazdálkodni. Ezen a mezei élőhelyen minden évben terítékre kerülnek 400 gramm (kiskoponya súllyal) feletti bakok, de tavaly egy 500 grammos is puskavégre került.
A HM VERGA Zrt. a muflonnal való gazdálkodást a természetvédelemmel harmóniában végzi. A társaság jó genetikai tartalommal bíró muflonállománnyal rendelkezik, amelyet az adottságoknak megfelelően optimális szinten hasznosít, a vendégvadásztatásának ez lehet az egyik kitörési pontja. Az érett kosok csigahossza 70-90 centiméter. A 2010/2011-es vadászati idényben a HM VERGA Zrt. szabad vadászterületén esett Veszprém megye legnagyobb kosa (91,5 cm, aranyérem, 213,8 CIC pont).
Az erdőgazdaság üzemi vadászterülete minőségében és mennyiségében erős vaddisznóállománnyal rendelkezik. Az állomány jellemzően társas vadászatokon (hajtásban és terelő vadászaton) kerül hasznosításra. A társaság évente mintegy húsz hajtásnapot szervez. A most zárult szezonban 600 disznót lőttek, amelyből 43 volt a kan. A legnagyobbnak 24,1 centis volt az agyarhossza.
Wallendums Péter újságíró, a Vadászati Kulturális Egyesület képviseletében a vadászias viselkedés szabályairól tartott temperamentumos előadást. Kifejtette, a vadászias mindaz a tárgy vagy eszköz, történés vagy cselekedet, viselkedés vagy magatartás, amelyet az igaz vadászok többsége a vadászat világnézetéhez tartozónak fogad el. Már az ősember is szabályozta már a vadászatait, hisz csak annyi vadat ejtett el, amennyit meg is tudott enni. A szokások idővel hagyományokká nemesültek, amelyeknek kialakultak a nemzetközi, a hazai és a helyi viselkedési szabályai, az illő és illetlen kategóriái — és természetesen a mindenkori hatalom érdekei diktálta jogszabályok, amelyek behatárolják, meghatározzák a vadászat kereteit és lehetőségeit.
Szólt a vadászetikáról, a vadász etikettről, az általános viselkedési szabályokról, a vadászati öltözékekről, a vadászavatásról, a vad iránti tiszteletadásról. Mondandóját sajnos van, akinek meg kellene szívlelnie.
A 2010-es Kittenberger Kálmán sajtópályázatra beérkezett 23 pályamű közül hármat díjaztak, köztük a”Kelet-Afrika vándora voltam” című Kittenberger Kálmán életútját bemutató 20 perces televíziós filmet, amelyet a Veszprém TV munkatársai (Somody Zsuzsanna, Szegedi László és Balogh István) készítették. A díjazott produkciót a Veszprém megyei Vadászkamara is támogatta.
A fórumon a filmet – vetítés előtt – Szegedi László mutatta be. Elmondta, a filmet több helyszínen számos felkutatott hiteles tárgyi és képi dokumentum felhasználásával készítette a stábja, és közben megidézték a XX. század eleji Afrika hangulatát is. Nagyon sok tárgyi dokumentumot, korabeli levelezést ismerhettek meg a szétszóródott hagyatékból, amiből számukra egy hihetetlenül kitartó, rendkívül izgalmas, példaképnek is állítható személyiség képe alakult ki. A film tanulságai miatt minden mai, igaz vadászembernek ajánlható.