A kistestű emlős ragadozók gyérítése érdekében csapdázási programot indított a Veszprém megyei Vadászkamara. Ezzel a módszerrel azt szeretnék elérni, hogy növekedjen megyénkben az apróvad állománya.
Veszprém megyében vészesen lecsökkent az apróvad állománya, ezért a Veszprém megyei Vadászkamara hosszú távú szakmai programot indított a helyzet visszafordítása érdekében. A közelmúltban kamarai delegáció járt a szomszédos Szanyban, ahol az ott zajló apróvad élőhely fejlesztési programba nyertek bepillantást, s amely mintaként szolgálhat ahhoz, hogy megyénkben újra legyen vadászható fácán-, fogoly-, és nyúlállomány.
Hattyúnyak
Minden vadász közös érdeke, hogy változzon az apróvad-gazdálkodás, s a ragadozógyérítés gyakorlata. A fácánnevelés önmagában nem jelent megoldást, mert ha nincs megfelelő élőhely és még a ragadozók is pusztítják a nevelt fácánt, aligha számíthatunk sikerre. A ragadozók számának csökkentése értelemszerűen javíthatja az apróvad túlélési esélyeit Ennek egyik lehetséges eleme a csapdázás, ami önmagában ugyan nem tudja biztosítani az összes ragadozófaj kívánatosan alacsony szinten való tartását, de jól kiegészíti a gyérítés más módszereit. Ráadásul vannak olyan helyek, fajok és időpontok, amikor a kilövés nem segít, vagy éppen a jogszabály tiltja a fegyverhasználatot, ezért ilyenkor szinte kizárólag csak a csapdázás hozhat eredményt.
Baracskay Lajos, a Veszprém megyei Vadászkamara titkára, elmondta, emiatt hívták meg a közelmúltban Veszprémbe Hajas Péter Pált, a Nyugat-Magyarországi Egyetem csapdázási szakértőjét, aki ismertette a csapdára alapozott ragadozógazdálkodás szükségességét, annak eredményeit. Képekkel illusztrált prezentációjában bemutatta a különféle csapdákat. Kifejtette, ez egy külön „szakma”, amit meg lehet tanulni, a módszer egyre népszerűbb hazánkban is. A három leggyakrabban használt csapda a hattyúnyak, a lábfogó kábeles csapda, illetve a forgókapcsos testszorító csapda. Különösen hatékonyak a ragadozók szaporulatának megfogásában.
Hangsúlyozta, ellenőrzött körülmények között, szakszerű használat mellett ezek a szerkezetek az emberre nem jelentenek veszélyt. A legtöbben a hattyúnyakat alkalmazzák, maga a csapda és a csalifalat is a talaj felszíne alatt helyezkedik el, szabad szemmel láthatatlan. Ezzel a módszerrel megakadályozható, hogy ragadozó madarakat, varjúféléket fogjanak, de rálépésre sem jön működésbe. A nyest, a borz, az aranysakál, a róka – amelyek kiássák a falatot – szinte százszázalékos biztonsággal ejthető el ezekkel az eszközökkel.
A csapda helyének megválasztása nagyban befolyásolja az eredményességet. Ismerni kell a rókák által kedvelt útvonalakat, például a szántások széle, több élőhelytípus találkozása, vízpartok. Figyelni kell a rókák életszakaszaira, az időjárásra is. Szeptember elejétől egészen decemberig könnyű megfogni a vándorló fiatal rókákat. Decemberben általában csökken a fogások száma és a koslatás miatt február végéig kevés rókát lehet fogni. Márciustól azonban a lesoványodott kanok és a vemhes szukák szinte mindent megesznek, ami eléjük kerül. Az esős, havas, ködös idő rákényszeríti a rókát még a gyanús falatok megszerzésére is.
Egy jól kezelt és karbantartott csapda soha „nem alszik el”, a folyamatosan üzemmel a vadászterületen minimálisra csökkenthető az emlős ragadozók száma. Az ország különböző pontjain szerzett gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy három év után már érzékelhető eredményt hoz a módszer, ennyi idő alatt az apróvad állománya 2-4-szeresére emelkedik.