Az erdei szalonka, bár az apróvad közé sorolható, kecsessége, vadászatának különlegessége miatt nagyvadnak kijáró megbecsüléssel bír. Így érzi ezt dr. Mile Imre is, aki szerint a szalonkázás egyben a barátságok ápolásának az időszaka.
Az elmúlt 25 év alatt 100 szalonkát lőtt, de arra is rájött, nem a szalonkáért, hanem a tavasz varázsáért járja az erdőt. Ilyenkor minden nap fél négykor kel, a hajnal ott virrad rá a fák között a tisztáson. Átélni a tavaszt, a természet ébredését, a virágbontást, a rügyfakadást, a bakonyi medvehagyma illatát, mindez semmi máshoz nem fogható, vallotta meg. Így együtt a szalonkázás a vadászat csúcsa! Állt már kint az erdőben jéghidegben, szakadó esőben, soha nem felejti azt a március 15-ét, amikor térdig érő hóban, kitőzött kokárdával a hajtókáján várta a húzást. Egy kokárdás márciusi napon Orsika lánya is meglőtte első szalonkáját, az neki is valami csoda volt. A hajnalok során sokszor fülébe csengenek Károly bácsi szavai. ő volt az, akivel az első vadászlépéseket megtette: “Fiatal korodban láss annyi napfelkeltét, hogy bearanyozhasd vele az öregkorod.”
Forrás: www.naplo-online.hu